Szentkláray – Schernhardt

SCHERNHARDTOK

A fellelt iratok, dr. Szentkláray János nagybátyám feljegyzései, a családtagok szóbeli visszaemlékezései és a születési-házassági-halálozási anyakönyvek áttanulmányozása során szerzett információk alapján a legjobb tudásom és igyekezetem szerint megkísérlem összeállítani a Schernhardt, majd később –1934 után – a Szentkláray család magyarországi történetét.
A Schernhardtok és leszármazottaik, mint pékek, szőlősgazdák, kereskedők, tanítók, közéleti szereplők 250 éven keresztül éltek/élnek Szentendrén és szolgálták a város közösségét. Egyik águk a délvidéki Nagykikindára, majd Budapestre került, ahol az állam és a közösség szolgálatában vették/veszik ki részüket.
Adathiányok következtében természetesen maradtak fehér foltok, bizonytalanságok ebben az összeállításban, de remélem, hogy a család érdeklődő tagjai számára körvonalazni tudom elődeink életét, kapcsolatait. Kérek mindenkit, hogy kiegészítéseivel, javaslataival segítse családtörténetünk tökéletesítését. Főként a családi név hordozóival foglalkozom. A feleségek felmenőiről kevés adat áll rendelkezésre – így minden tiszteletem és szeretetem ellenére róluk kevesebbet tudok írni.
Néhány családi ágról, ill. személyről – Schernhardt Márton II., Szentkláray Jenő, dr.Valovics Gyula - külön anyagot állítok össze.(sz.f.2006.08.29.)

Magyarországra elsőként Schernhardt Leopold érkezett a XVIII. szd. második felében, Bajorországból Szentendrére. Foglalkozása pékmester volt. Leopold 1753-ban született Carolstadtban,(Károlyváros Horvátországban ? – dcs.) és 1828 III. 29-én, az ebben az időben ritka kort, 85 évet megélve, halt meg Szentendrén. 1774-ben, 21 évesen házasságot kötött Rosalia Czach, 17 éves szentendrei hajadonnal. A Czach család tagjai is pékek voltak. Házasságával Leopold valószínűleg erősítette helyzetét a helyi pékek között (?).

11 gyermekük született, többségük igen hamar meghalt:
Joannes 1775. VI. 5. +1775. VI. 29
Franziscus 1778. I. 13. +1821. III. 8. (42 éves) ükapánk
Jozefus 1781.III.4. + nincs adat
Jakobus 1783.VI.26. + 3 napos korában
Viktória 1784.XII.17. +1785. (újszülöttként)
Leopold 1786.II.7. + 1786. (újszülöttként)
Anna 1787.IV.20. + nincs adat
Leopold II. 1788.XI.12. + 1794 (6 éves)
Jakobus II. 1791.VII.8. + nincs adat
Rosina 1793.III.15. + 1793.XII. (9 hónapos)
Rosina II. 1794.II.10. + nincs adat
Érdekes a keresztnevek ismétlése - a korai halálozások miatt. Leopold 1800-ban házassági tanúja volt Gjurinak Ladislaus-nak – ebből a családból nősült Franziscus fia.

Leopold (nem ismert nevű) fívérének gyermekei közül Catherinát (sz.1785) és Carolinát (1793-1860) ismerjük.
Catherina 1825-ben, 40 évesen férjhez ment a 26 éves(!) Josephus Bendill-hez, házassági tanúja F.Dietz volt.
Carolina (nevét az anyakönyvben „Schörnhardt”-ként találtam) keresztapja dédapánk, Martinus volt. 1816 X.28-án, 23 évesen férjhez ment a szintén 23 éves Leopold Wirker-hez, aki a „pistor magister oppidi” (városi pék-mester) tisztséget töltötte be. 9 gyermekük született, köztük egy iker: Anna és Mathias. 1860-ban, 67 évesen halt meg.

A családi nevet - és a pékséget - Leopod másodszülött fia, Franziscus vitte tovább (ükapánk), aki 1778.I.13-án született és 1821.III.8-án, 42 éves korában halt meg. Pékmester volt, kétszer nősült.
Első feleségével, Maria Gjurinak-kal 1779.VII.9-én, 22 éves korában kötött házasságot. 5 lányuk született:

Anna sz. 1801.VII.4.
Franziska 1802.IX.5.
Barbara 1804.XII.2
Anna II. 1808.II.17.
Magdalena 1809.VI.4.

Közülük csak Franziskáról tudunk, aki Ignatius Stephora-hoz ment férjhez. Két gyermekükről van adatunk: Anna (sz.1824.IV.28) és Joannes (sz.1828.IV.29.) A másik négy lány sorsa ismeretlen. Az elsőszülött, Anna nyilván korán elhalt, hiszen később egy másik lány is megkapta ezt a nevet.

Második házasságát 1812. IX.24-én, 33 éves korában kötötte a 23 éves Rosalia Bogisitssal. Házassági tanúja Czach pékmester volt. E frigyből 1 lány és 5 fiúgyermek született:
Theresia sz. 1813.VIII.1. + nincs adat
Leopoldus 1814.IX.25. + nincs adat
Johannes 1815.XII.20. + 1876.IX.2. (61 évesen, „végelgyengülés”-ben) ő a később említésre kerülő „judex oppidi’
Martinus 1817.XI.10. + nincs adat – ő a dédapánk
Antonius 1820.V.21. + 1821.X.17. (1,5 évesen)
Kornél

Gyermekei közül meg kell emlékezni Johannes-ről (1815 – 1876). Előbb Szentendre város
szenátora, majd városbírája, „judex oppidi” volt. 1848-ban – ebben a tisztségében – egyességet kötött Damjanich tábornokkal a vörössipkás csapatok háborítatlan átvonulásáról ( a város lakóinak szíve nem Kossuthért dobogott). A Fő tér 18.sz. házban lakott, amit ma is „Schernhardt ház”-ként ismernek. Kétszer nősült, Catherina Polakovics és Anna Milinkovics voltak a feleségek. Gyermekeik korán elhaltak. Közülük az 1869.IX.5-én született Julius (Gyula) adatait találtam meg az anyakönyvekben, aki 1871-ben, 2 éves korában halt meg „agyvízkór”-ban. Keresztapja Czvetkovics nevezetű úr volt. Ezt azért tartom érdekesnek, mert Édesapánktól halott korabeli, németnyelvű „kortes”-nótában ez a név szerepel, mint ellenjelölt a „judex oppidi” tisztségre.Elvállalta Martinus testvére (dédapánk) hat gyermekének – közöttük János nagyapánk (sz. 1862.) - keresztapaságát. 1876. II. 21-én Franziska unokahúga esküvői tanúja volt.1876.IX.2-án, 61 éves korában halt meg, az anyakönyvi bejegyzés szerint „végelgyengülés”-ben.

Franziskus fia Martinus (1817 - ? ) – dédapánk - szintén pékmester volt. 1849 VII.9-én kötött házasságot Leikop Aloysiával (1829-1886).

13 gyermekük született:
Catherina sz. 1850.IX.13. +1869 (tífuszban)
Maria 1852.II.3. n.a.
Franziska 1853.XII.17. n.a. férje:Dietz János
Amália 1856.II.23. n.a.
Constancia 1857.X.20. + 1859. IX.12. (TBC) keresztapja: Johannes Sch.
Emilia 1859.II.5. + 1885.II.18. (tüdőgümőkor) „
Joannes 1862.II.25. + 1936. nagyapánk „
Alexander 1863.XII.15. n.a. „
Cornelius 1865.XII.19. n.a. „
Martinus 1867.IX.7. +1947 a szentendrei ág őse
Leopold 1869.VIII.20 + 1877 („görcsök”-ben)
Carolus 1871.VII.11 + 1881
Rosalia n.a. n.a. (gyermekbetegségben)

Franziska lányuk 1876. II.21-én , 23 éves korában ment férjhez Dietz János molnár és vaskereskedőhöz. Házassági tanújuk Johannes Sch. volt. Dietz J. 1893-ban, 41 éves korában halt meg „máj- és vese lob”-ban.
Martinus kereskedő – a mai szentendrei ág megalapítója – feleségül vette Pösinger (Bösinger?) Évát (1869-1896) Gyermekeik: Márton, Aranka, Jolán, Olga, Kornél. (bővebben l. külön oldalon)

Martinus elsőszülött fia (6 leány után) János (Joannes) (1862-1936) bírónak képezte magát. Ő a nagyapánk.(sz.f.) Nagykikindára költözött, ahol a város bírája tisztet töltötte be. Itt vette feleségül 1897-ben a régi, patinás, elmagyarosodott szerb családból származó tarnói Valovics Helént (1877-1946). 1920.-ban magyarnak vallotta magát, ezért kiutasították Szerbiából. Budapestre költözött, itt a Királyi Tábla bírája volt.
A Valovics család őse Valov templárius lovag. A muhi pusztai csata után IV. Béla királyt mentő csapat tagjaként kapott nemességet. Édesapja (szintén dédapánk) dr.Valovics Gyula Torontál megye tiszti főorvosa – a családi legenda szerint Rózsa Sándort is gyógyította.(l. külön oldal). Nagybátyja Valovics-Nédics Jenő, később Szentkláray Jenő csanádi főapát-kanonok, történész, író, a Magyar Tud. Akadémia tagja, családunk névadója.(l. külön oldal)

Gyermekeik:
Emil sz. 1898. + 1967
Olga 1902 + 1930
János 1906 + 1989

A család 1934-ben nevét Szentkláray-ra magyarosította.

Olga férje dr. bozóki Lengyel Ervin, az OTI vezérigazgatója, gyermekük Zsuzsa (férje: Nagy Ferenc). Olga 1929 évi végrendeletét és más iratát a Fővárosi levéltár őrzi (dcs)
János kórházigazgató főorvos, belgyógyász, az Onkológiai Intézet rák-kutatója. Felesége: Szöllősi Julianna, gyermekeik : Olga (dr. Gyöngyösy Istvánné) és János.

Elsőszülött fia dr. Szentkláray Emil miniszteri osztálytanácsos, édesapánk.(szf.)

1898. VI.17-én született Nagykikindán. Édesapja a nagykikindai járási bíróság elnöke 1898. VI.17-én született Nagykikindán. Édesapja a nagykikindai járási bíróság elnöke volt, édesanyja révén nemes a család, a Valovics-Nédics családból még szerb miniszterelnök is származott.
1915 érettségi vizsga Nagykikindán
1916 bevonul a császári és királyi távíróezredhez St.Pöltenbe,
1917. márciusban harctéri szolgálatra rendelik az olasz harctérre
1918. júniusban sebesülés, Asiago-nál, a Hét-község fennsíkon, hazaszállítják,
Kitüntetései a harctérről: II.o. ezüst és bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, sebesülési érem
1920-ban a szerbek eltávolítják a családot Nagykikindáról, mivel édesapja nem írta alá a szerb hűségnyilatkozatot.
Megkezdi közszolgálatát Budapesten, segédfogalmazó az OTI-ban. Munkásbiztosítási ügykört kap.
1921. államtudományi doktori oklevél
1922 a Népjóléti Minisztériumba kerül segédtitkárként, a gyermekvédelem ügykörében dolgozik.
1923 jogtudori oklevél
1932 a Népjóléti Minisztérium megszűntével a Belügyminisztériumba kerül
1933 megnősül, felesége Mehlschmidt Rozália A családban Lili
1939 miniszteri osztálytanácsossá nevezik ki.
1940-1941 katonai szolgálat Kassán, a VIII. Híradó Zászlóaljban és Budapesten, a Központi Szállításvezetőségen. Tartalékos századosként szerel le.
1941-1944 KEOKH osztályvezető helyettes.

Gyermekeik: Emil 1934 – 2001
Ferenc 1939 -
Balázs 1949 –

*

Schernhardt Márton (1867-1947) fia, Márton, (1909-1969) a MABI főellenőre, majd a városi általános iskola tanára volt. Zabranszky Hermin-nel kötött házasságából született gyermekei: Márton, a Vízművek munkatársa, majd kereskedő, László, a Vízművek laboránsa, Mária – Balla Istvánné – kertészmérnök.
Testvére, Kornél (1900-1968) r.k. pap. Szentelése Bp.1924. jún. 14. Pályája: káplán Etyeken, Keresztespüspökiben, hittanár Miskolcon, Nyíregyházán, káplán Egerben, esperes plébános Aranyosapátiban és Bükkábrányban. Hamvait Szentendrén a r.k. Kálvária őrzi.

*

Újabb adalékok SCHERNHARDT JÁNOS életéhez.

A Pest Megyei Levéltárban átnézett iratok (anyakönyvek, korabeli újságok magistrátusi jegyzőkönyvek, különféle jelentések) és Sch.J.-t kutató Ürmös Lóránt újságíróval folytatott beszélgetésem alapján állítottam össze, a korábban leírtakat kiegészítendő, az alábbiakat.
János (Johannes), Márton dédapánk testvére volt.
Született Szentendrén, 1815. XII. 20-án, meghalt ugyanitt 1876. IX. 2-án, az anyakönyvi bejegyzés szerint „végelgyengülésben”.
Feleségei: Polakovics és Milenkovics lányok voltak, gyermekeik korán elhaltak (az egyik gyermek „agyvízkór”-ban).
A hivatalos iratok nevét több ízben Schörnhardt-ként (is) említik.
Városi tisztviselő volt. „Karrierje”:
1836-ban lépett a „Szabados Mező Város Szent Endre” szolgálatába.
1848 elején „végrehajtó tanácsnok”- ként írt alá határozatokat, tehát a várost irányító Magistrátus tagja volt.
1848. júliusban tisztújítás volt, Schernhardt. Jánost főbíróvá választották (judex oppidi).

„A városi tisztikar megválasztása 3 napon keresztül tartott a Pest megyei Főszolgabíró felügyelete alatt. Az eredmény a lakosság katolikus és görögkeleti vallásfelekezetek arányának megfelelően alakult. Főbíró Sch. J., a „kapitány” Maximovics György lett.”
Ezután az igen sűrűn (1-2 hetenként) ülésezett Magistrátus tanácskozásait vezeti, intézi a város legkülönfélébb ügyeit, rendeleteket hoz, előterjesztéseket tesz. Érdekesnek találtam a szabadságharccal kapcsolatos intézkedéseit:
A Bácskában fellázadt szerbeket kellett megbékíteni, ezért – többek között – Pest megyéből 4 ezer nemzetőrt vezényeltek a Délvidékre. Az „Alsóvidéki pártütés” elnyomására a városnak 1848 őszén előbb 45, majd 16, és a harmadik alkalommal további 30 katonát kellett kiállítania. Mivel a „nemzeti őrseregbe” „önkénytesnek” senki sem jelentkezett ( szüret és betakarítási idő volt ez), Sch.J. főbíró „nyilvános toborzást” rendelt el. A katonák költségét a város állta, ennek következtében az év végére „a várospénztára teljesen kimerült”.
1863-ban törvényszéki elnöknek választották.
1872-ben nyugdíjazzák.

„Beöthy Lajos alispán követésre méltó példának jelzé Szent Endre elhatározását, hogy 36 évig szolgált tisztviselőjét végelgyengülése idején nem hagyja segély és támasz nélkül koldusbotra jutni”( 2007.július - szf)

A VALOVICS ÁG

Apai nagyanyánk – Ómi – leánykori neve: Valovics Helén. Vele lépett be a Valovics vonal a Schernhardt/Szentkláray családba.
Miért fontos ezzel az ággal (is) foglalkozni?
Két okból:
1. Az árpádházi királyunk (IV. Béla) korából származó nemesség miatt,
2. Dédanyánk – dr.Valovics Gyuláné sz. Nédics Olga – révén állunk rokonságban a család későbbi névadójával Szentkláray Jenővel.
A fellelhető dokumentumok, levéltári és egyházi anyakönyvekben történt kutakodásaink, valamint a családi „legendáriumok” – melynek túlnyomó többségét édesapánktól hallottam – alapján kíséreltem meg összeállítani ennek az ágnak eddig megismert történetét. Ez bizony nem összefüggő egész, nagy időbeli kimaradásokat tartalmaz, és nem ismert, hogy miért, és mikor költöztek el a Felvidékről. A családi iratok nagy része elveszett, ill. eddig még nem kerültek elő. Azt gondolom azonban, hogy ezek az adalékok segíthetnek családtörténetünk megismerésében.

A nemességgel kapcsolatban:
Dédapánk, dr. Valovics Gyula, 1906-ban megbízta a Turóczszentmártonban élő Bráz Béla levéltárost, hogy a család nemességével kapcsolatos ősi iratokat nézze át. A tarnói Valovics családra vonatkozóan, hat oldalas beszámolójában idéz két fontos, középkori latin nyelvű iratot – melyet Zsuzsika unokanővérünk áldozatos fáradtsággal pompásan lefordított. A meglehetősen terjengős szöveg számunkra fontos megállapításai a következők:
A Thúrócz vármegye levéltárában őrzött „1391 évi nemesi összeírás” és az „1755 évi nemesi összeírás” iratokból megállapítható, hogy 1262-ben IV. Béla király Tarnouch („Tarnó”) várát és a hozzá tartozó birtokokat – másokkal együtt – ősünknek, VALOV Miklósnak és Benedeknek adományozta. IV. Béla adományát II. Rudolf 1578-ban az Új Birtok Adományozási Okmánnyal megerősítette.
A családi legendárium szerint nevezett Valov, templárius lovag volt, és tagja volt a királyt a vesztett Mohi pusztai csata után kimenekítő, majd menekülésében elkísérő csapatnak. Ezért a hőstettéért kapta a fenti adományt.
A magyar nemességet leíró-összefoglaló Nagy Iván közismert művében (Pest, 1865) ettől kissé eltérően fogalmaz:
Szerinte, ősünk a honfoglaló Árpád hadaival beköltözött ruthenek (szlávok) főnöke – „Wladik-ja” – volt, aki a tatárok elől menekülő és Fridrik (Frigyes) osztrák herceg által elfogott IV. Béla kiváltására 30 mérő („márka”) aranyat kölcsönzött, és akinek – ezen érdeme jutalmául – a Túrócz megyei Tarnouch földjét adományozta, és azt 1206-ban újra megerősítette.
Ugyancsak Nagy Iván szerint, a nemesi címerben szereplő, nyíllal átlőtt torkú nyúl a „Fridrik herceg által IV. Béla személyében megsértett vendégjogra vonatkozó emléknek tartatik”.
A család névhasználata meglehetősen érdekes. A felvett Tarnói név mellett – Nagy Iván szerint – Tarnóczy és Tarnovszky változatban is előfordulhatott.
Említenek egy okmányt pl., melynek címe: „Ürmény város (Nyitra vm.) bizonylata nemzetes és vitézlő Tarnóczy alias Valovics Mihály ürményi közbirtokos számára” Valovicsok éltek pl. az 1688.évi bizonylat szerint a Győri Káptalan területén: Valovics György és gyermekei, András, Mihály, Mátyás és Erzsébet.
A XIX, században élt Valovicsokat már jobban dokumentáltan ismerjük. Felsőbalog helységben 1816-ban született ükapánk, tarnói Valovics Ferenc, elhalálozásának időpontját nem ismerjük. Felesége, ükanyánk, Jólészi Chászár Alojzia (1822-1893). Hét gyermekük volt ( a leszármazási táblázatot mellékletben állítottam össze). Elsőszülött fiával, Gyulával – dédapánkkal – külön szeretnék foglalkozni.

Dr. Valovics Gyula dédapánk 1906-ban megbízta a Túrócszentmárton-i Bráz Béla levéltárost, hogy a család nemességével kapcsolatos ősi iratokat nézze át. A levéltáros az alábbiakban válaszolt:

Méltóságos Úr!

F. évi július havában a Thurócz vármegyei alispáni hivatalhoz benyújtott folyamodványra nézve tiszteletteljesen bátorkodom Méltóságodat a következőről informálni.
A tarnói Valovics nemes családra vonatkozó levéltári adatokat, nevezetesen az 1262. évi IV.Béla donátióját, s az 1578. évi új birtok adományozási okmányokat, de utána fogok nézni.
Méltóztatott írni, hogy k. fiai ősfájának összeállításához szükségeltetnének az okmányok, illet
ve levéltári adatok. Szerintem a küldött 2 rendbeli hitelesített másolat csak a tarnói Valovics család nemességét igazolja, de nem mutatja ki a geneológiát, illetve a Valovics családdal való összefüggést, s leszármazását. Mert bátorkodom tiszteletteljesen megjegyezni, hogy ha Méltóságodnak a kért kivonatok hivatalos használatra – talán kamarai méltóság elnyerésére szükségesek, akkor az ügy bővebb relatiokat igényel. Mindenekelőtt bizonyítandó volna a Valovics család mikor költözött Thúróczból Nógrádban (sic!), mindezt a Nógrád megyei levéltár útján lehetne kikutatni. Továbbá, hogy az 1801 anyakönyvi kivonaton szereplő Valovics Anna (Mária) a Thúrócz megyéből Nógrádba átszármazott nemes Valovics családból származik, ez vagy levéltári adatok alapján, vagy anyakönyvi kivonatokkal volna igazolandó, úgy szintén kereszt, illetve anyakönyvi adatokkal bizonyítandó, hogy gyermekei nevezett Valovics Annának (Máriának) dédunokái, ill. leszármazottai-e? Mind ezt azért bátorkodom Méltóságod b. tudomására hozni, mivel a hivatalos correspondentia íly ügyben igen hosszadalmas volna. Találtam ezen kívül a tarnói Valovics családra vonatkozó:
I. Győri Káptalan 1688 évi bizonylata néhai Valovics György gyermekei, András, Mihály, Mátyás és Erzsébet, férjezett Aorél Tamásné részére.
II. Ürmény város bizonylata nemzetes és vitézlő Tarnóczy alias Valovics Mihály öregebb és fiatalabb ürményi közbirtokosok számára.
III. Az 1692 évi szerződés a Valoviczyak részéről a Tarnói birtokra.
IV. A thúróczi konvent előtt 1653-ban kelt Fasio perendis.
Mindezen okmányok az 1759. évben a Valovicsiak között lefolyt periratok közt találhatók.
Maradtam méltóságos úrnak alázatos szolgája
Túróczszentmárton Bráz Béla
1906.év szept.29. levéltárnok

A fenti, nagyformátumú papírra gyönyörű kézírással készült levélben említett 2 hitelesített másolatot szintén kézírással, latin nyelven küldte meg Bráz Béla levéltáros a következő formában:
A tarnói Valovics nemes családra vonatkozó levéltári adatok:
I. Kivonat az 1391. évi nemesi összeírásból, illetve a Registrum de Thurutz 64 §-ból.
A latin szöveg lényege:
Az 1391. évi túrócz megyei nemesi összeírás alkalmából Tarnói István (Stephanus de Tarnouch) gyermekei: Anna, Johannes, Elisabeth és Katherina bemutatták a birtokukra vonatkozó 3 oklevelet:
I. Magyarország királyának, Bála úrnak írását, amelyben a megerősített Tarnouch várát – melyet Mladik Ruthentól vásárolt 300 aranyért – örök időkre adományozza az Úr 1262. évében, uralkodásának 22. (?) évében. Ezeket a privilégiumokat saját nagyobb pecsétjével rendelte el.
II. Az ősi privilégiumokat tartalmazó okiratot Béla király úr képmását tartalmazó gyűrűs pecsétjével boldog Sixtus ünnepén megerősítette.
III. Zech Miklós (Nikolai de Zeech) ispánt (comes), királyi bírót a király megfosztja Tarnouch birtokától az Úr 1381. évében, Szt. György vértanú ünnepének 68.(?) napján. Ez a rendelkezés vonatkozik Zech valamennyi férfi és nőnemű örökére is.
II. Kivonat Thúrócz vármegye 1755. évi nemesi összeírásának jegyzőkönyvéből, 27.sz. 420 oldalon.
A latin szövegből számunkra lényeges információk:
IV.Béla 1262-ben Tarnouch várát és a hozzátartozó birtokokat – másokkal együtt – ősünknek, VALOV Miklósnak és Benedeknek adományozta. „Társtulajdonosok”: Balas, Kostyal, Melchior, Ravasz, Lehoczky, Zech, Mihalovics, Buosz nemesek családai.
IV.Béla adományát II. Rudolf 1578-ban az Új Birtok Adományozási Okmányával megerősített. Ezért „ a thúróczi Cottu régiójában lévő, és lakott Tarnouch birtokos nemesei (l. fent), akik a birtokuk költségeit mindig hűségesen teljesítették, és a továbbiakban is teljesíteni szándékoznak, II. Rudolf, mindig felséges római császárnak, Németország, Magyarország stb. királyának a nyitrai egyház könyvében nyilvánították ki legalázatosabb hálájukat, hűségüket bizonyítva.”
1653-ban perelt a birtokos nemesek ellen a thúróczi konvent előtt az elhalt Zech ispán felesége, Anna, aki később egy másik birtokos nemes, Lehotzki felesége lett, de ezt a pert elvesztette azzal a záradékkal, hogy elhalt hozzátartozói továbbra is Tarnouch-ban maradhatnak eltemetve.
Az átiratot a következő szöveggel zárja a levéltáros úr:
Hogy ezen másolat a Thúrócz vármegye levéltárában őrzött és a tarnói Valovics nem családra vonatkozó, nevezetesen az 1391. illetve az 1755. évi eredeti okmányokkal mindenben szórul szóra megegyezik, bizonyítom.
Thuróczszentmárton 1906. évi szeptember hó 28. Bráz Béla megyei levéltárnok

Nachkommen von Leopold Schernhardt

1 Leopold Schernhardt 1753 - 1828
+Rosalia Czach 1757 -
2 Franziscus Schernhardt 1778 - 1821
+Maria Gjurinak
3 Anna Schernhardt 1801 -
3 Franziska Schernhardt 1802 -
+Ignatius Stephora
4 Anna Stephora 1824 -
4 Joannes Stephora 1828 -
3 Barbara Schernhardt 1804 -
3 Anna Schernhardt 1808 -
3 Magdalena Schernhardt 1809 -
*2fache Ehefrau von Franziscus Schernhardt:
+Rosalia Bogisits
3 Martinus Schernhardt 1817 -
+Aloysa Leikop 1829 - 1886
4 Rosalia Schernhardt
4 Catherina Schernhardt 1850 - 1869
4 Maria Schernhardt 1852 -
4 Franziska Schernhardt 1853 -
+János Dietz
4 Amália Schernhardt 1856 -
4 Constancia Schernhardt 1857 - 1859
4 Emilia Schernhardt 1859 -
4 János Schernhardt 1862 - 1936
+Helena Valovics
4 Alexander Schernhardt 1863 -
4 Cornelius Schernhardt 1865 -
4 Martinus Schernhardt 1867 - 1947
+Eva Bösinger
4 Leopold Schernhardt 1869 - 1877
4 Carolus Schernhardt 1871 - 1881
3 Thresia Schernhardt
3 Leopoldus Schernhardt 1814 -
3 Johannes Schernhardt 1815 - 1876
+Catherina Polakovics
*2fache Ehefrau von Johannes Schernhardt:
+Anna Milinkovics
3 Antonius Schernhardt 1820 - 1821
3 Cornelius Schernhardt
2 Joannes Schernhardt 1775 - 1775
2 Jozefus Schernhardt 1781 -
2 Jakobus Schernhardt 1783 - 1783
2 Viktoria Schernhardt 1785 - 1785
2 Leopold Schernhardt 1786 -
2 Anna Schernhardt 1787 -
2 Leopold Schernhardt 1788 -
2 Jakobus Schernhardt 1791 -
2 Rosina Schernhardt 1793 - 1793
2 Rosina Schernhardt 1794 –

*

DR. SZENTKLÁRAY JENŐ

Dédanyánk, Nédits Olga unokatestvére családunk névadója, akit a történészek a „Bánát histórikusá”-nak neveznek, nagyon érdekes, változatos és igen tevékeny életet élt.
Nédits-nek született, és Szentklárayként lett híres, a szerbségből szakadt ki és magyarrá vált. Egész életét a Délvidék, a „Lentség” történelmének feltárásának szentelte.

Aracson (ma:Törökbecse) született 1843.I. 21-én, Eugen Nedits névvel anyakönyvezték. Apja, Nahum Nedits, gabonakereskedő, édesanyja, Szalay Zsófia. Vallása: „görög szertatású katolikus”.
Eugen szerb elemi iskolába járt, a Bach korszakban német tannyelvűvé változtatott becskereki piarista gimnáziumban tanult 4 évet, majd Szegeden, a magyar nyelvű piaristáknál érettségizett. Itt írta első verseit és elbeszéléseit a „Reményvirágok” című diáklapba.
A családfő az 1848-49-es szabadságharc küzdelmei során elvesztette vagyonát, raktárait kifosztották, hajóit elkobozták. Emiatt az igen jó előmenetelű fiú továbbtanulását a család biztosítani nem tudta, ezért (is) a temesvári papnevelő szemináriumban tanult tovább.
1866-ban szentelték pappá Törökbecsén, az Assisi Szent Kláráról elnevezett templomban. A következő évben ennek hatására, és a kiegyezés tiszteletére vette fel a Szentkláray nevet. Két évig káplánkodott a resicai bányavidéken, majd 1868-ban Nagykikindára került. Itt az elemi iskola igazgatójává és a reáliskola tanárává nevezték ki. 1869-ben kinevezték a temesvári gimnázium latin tanárává.
Közéleti pályáját is itt kezdi, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társaság titkáraként aktívan részt vett a Délvidék – főként Temesvár – magyarosításában. Itt szerkeszti a Történelmi Adattár c. havi közlönyt. Családja szerb része erősen neheztelt ezért rá, viszonya megromlott testvérével, Jovan-nal is, aki Nagybecskerek rendőrkapitánya volt.
1873-ban plébánosként visszatér Törökbecsére, itt a Torontál c. lapnak főmunkatársa, politikai szemleírója, majd 1879-től felelős szerkesztője lett. Helytörténeti, régészeti és néprajzi cikksorozatokat írt a lapba. Foglalkozott a törökbecsei vár múltjával, ásatásokat vezetett, levéltári kutatásokat folytatott – mindezekről számos közleményben számolt be.
Nagyon intenzíven foglalkozott a történelemtudománnyal. Előadásokat tartott, könyvet szerkesztett, kutatásokat végzett a bécsi levéltárban és a szerémségi görögkeleti kolostorok levéltáraiban.
1875-ben a Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészettúdori oklevelet.
Nagy sikert és elismerést hozott a „Száz év Délmagyarország történetéből” c. kötete.
1882-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1883-ban egyetemi magántanár Budapesten, ahol Magyarország legújabbkori történetét adta elő.
1885-ben a Szerb Királyi Tudós Társaság külső tagjává választotta, elismerve a magyarországi szerbek történelmével foglalkozó kutatásait. 1889-ben kiutazott a párizsi világkiállításra, hosszabban időzött Londonban, rövid időt töltött Németországban, Svájcban és Csehországban. Tapasztalatait útinaplóban foglalta össze („Utiképek a művelt Nyugatról 1890.)
1889-ben Dessewffy Sándor csanádi püspök meghívta tanácsosának Temesvárra és csanádi kanonoknak nevezte ki. Később megkapta a főpapi rangot jelentő nagypréposti címet is. Itt jelentős tanulmányokat írt, historikus munkásságot fejtett ki, egyháztörténettel, művelődéstörténettel és helytörténettel foglalkozott. Lefordította J.B.Weiss grázi egyetemi tanár húszkötetes világtörténetét – és magyar résszel egészítette azt ki.
1897-ben ő eskette nagyszüleinket a nagykikindai templomban.
1903-ban közreműködött a temesvári Arany János Társaság megalakításában, aminek öt éven át elnöke volt. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának, az Archeológiai Társulatnak, a Magyar Történelmi Társulatnak, a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának, a Magyar Heraldikai és Geneológiai Társulatnak, és még több kisebb jelentőségű társaságnak. 1910-ben az újvidéki „Matica” szerb irodalmi társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
1918-ban – vállalva a kisebbségi sorsot – Temesváron maradt.
Magas kort ért el, 1925 okt. 12-én, nyolcvankét éves korában halt meg. A temesvári főtemplom (Dóm) főpapi sírboltjában temették el, ahol 2001-ben családunk tagjaival közösen meglátogattuk.
Nagyszámú munkájának felsorolását a melléklet tartalmazza.(sz.f.-2007.)

Nachkommen von Martinus Schernhardt

4 Martinus Schernhardt 1867 - 1947
+Eva Bösinger 1869 - 1896
5 Márton Schernhardt 1909 - 1969
+Hermin Zabranszky
6 Márton Szentkláray
6 László Szentkláray
6 Mária Szentkláray
+István Balla
5 Kornél Schernhardt 1900 - 1968
5 Aranka Schernhardt
+Miklós Deák-Béres
6 Miklós Deák-Béres
6 Tibor Deák-Béres
5 Jolán Schernhardt
+István Gyulai
6 Oszkár Gyulai
6 Olga Gyulai
5 Olga Schernhardt

Nachkommen von János Schernhardt

4 János Schernhardt 1862 - 1936
+Helena Valovics
5 Emil Szentkláray 1898 - 1967
+Rozália Mehlschmidt 1912 -
6 Emil Szentkláray 1934 - 2001
6 Ferenc Szentkláray 1939 -
+Sarolta Csejdy
7 Máté Szentkláray 1970 -
+Judit Spanyár 1977 -
8 Blanka Szentkláray 2007 -
7 Nóra Szentkláray 1972 -
+Mátyás Domonkos
8 Mátyás Domonkos 2000 -
8 Lenke Domonkos 2002 -
8 Lóránt Domonkos 2005 -
7 Lili Szentkláray 1973 -
+Tamás Madlena
6 Balázs Szentkláray 1949 -
+Éva Probáld 1950 -
7 Kata Szentkláray 1976 –
+Daniel Mészáros
7 Bence Szentkláray 1978 -
5 Olga Schernhardt 1901 - 1930
+Ervin Lengyel bozóki dr. 1887 - 1960
6 Zsuzsanna Lengyel 1927 -
+Ferenc Nagy 1925 - 1994
7 Olga Nagy 1952 -
+Béla Farkas 1952 -
8 Marian Farkas 1985 -
7 Gábor Nagy 1963 -
+Erika Jávorszki 1954 -
8 Diána Nagy 1989 -
8 Esztella Nagy 1991 -
5 János Szentkláray 1906 -
+Julianna Szöllősi
6 Olga Szentkláray
+István Gyöngyösy
6 János Szentkláray